A csoporton olyan szülők vettek részt a gyermekeikkel közösen, akik valamilyen fejlődésbeli nehézséget tapasztaltak a gyermeküknél. A csoport célja volt, hogy a szülők számára betekintést nyújtson abba, hogyan épülnek egymásra gyermekük készségei, melyik terület melyikkel van kölcsönhatásban, és melyik területet hogyan érdemes fejleszteni annak érdekében, hogy a foglalkozás játékos, de hatékony legyen. Célja volt, hogy mintát nyújtson azzal kapcsolatban, hogyan kell a gyermekkel játszani, valamint hogy mit érdemes vele otthon/játszótéren játszani.

A csoportfoglalkozások 4 nagyobb téma köré csoportosítva épültek fel. Ennek során érintve volt A „nagymozogások és egyensúly” , a „finommozgás” , a „beszédészlelés” , és a „kognitív”  terület.

Egy-egy alkalom felépítése is kötött volt: a nyitókör után a foglalkozás első két harmada szülőkkel történő, gyógypedagógusok által irányított közös játékkal telt (ahol a szülők és a gyermekek is részt vettek), egy harmada pedig úgy, hogy a szülők és a gyermekek külön szobában voltak. Az egyik szobában a szülők beszélgettek az egyik gyógypedagógussal az aznapi témáról (amely köré a játékok is csoportosultak), a másik teremben pedig a gyerekek maradtak a másik gyógypedagógussal. Ennek a bontásnak az volt a célja, hogy a szülők feltehessék a kérdéseiket, és megbeszéljék azt, hogy az aznapi játékoknak milyen fejlődésbeli értékük van.

Nagy eredménynek tartjuk, hogy a szülők nagy része nagyszerűen tudta használni a csoporton látottakat / tanultakat, és ez ilyen rövid idő alatt is meglátszott a gyermekek fejlődésén. Úgy gondoljuk, sokkal nagy ereje van annak, ha a szülő és gyermeke közösen csinál valami olyat, ahol mindkettőjüknek van tanulnivalója, mindketten gyűjthetnek tapasztalatokat, és együtt élik meg a játék örömén keresztül önmaguk fejlődését.

Egy hagyományos fejlesztésnek (ahol a gyermek szülő nélkül vesz részt a foglalkozáson, és utána beszélik meg a tapasztalatokat, otthoni gyakorolnivalókat) is nagyon sok hozománya lehet, de sok esetben a szülőknek fogalmuk sincs, mit hogyan érdemes gyakorolni a gyermekükkel otthon, minthogy ez nem is olyan egyszerű dolog, mint ahogy az esetleg hangzik.

A teljesség igénye nélkül egy-két példával próbáljuk bemutatni, milyen konkrét esetek mutatják a csoport eredményeit:

• Egy kisfiúnak azért javasoltak fejlesztést, mert nagyon reszketeg vonalakkal rajzolt, valójában utált rajzolni. Mindez azért jelentett problémát, mert ugyanaz a készség fog neki kelleni az íráshoz (grafomotoros terület), mint ami a rajzoláshoz is kell. Ilyen értelemben tehát teljesen mindegy, mit rajzol, az a lényeg, hogy a vonalat oda tudja vezetni, ahová ő szeretné. Édesanyja próbálta vele gyakorolni a rajzolást, szép, színes ceruzákat vásárolva, sok türelemmel foglalkozott vele, de a helyzet fél év alatt nem változott. Az előzetesen kitöltött kérdőívből kiderült, hogy a mozgásfejlődésében elmaradások voltak, szinte minden fontosabb mozgásfejlődési állomásnál (kúszás-mászás, járás, stb) késés volt tapasztalható, ráadásul kiderült, hogy korábban olyan segédeszközöket használtak a fejlődés elősegítésére, amelyek a legkevésbé sem segítik egy gyermek fejlődését (pl. bébikomp).

A foglalkozások során az édesanya számára fény derült arra, hogy a kisfiú problémája máshol gyökerezik, mint első ránézésre gondolnánk. A nagymozgás és egyensúly területén voltak elmaradásai, ezek pedig elengedhetetlenül szükségesek a finomabb mozgások, mint pl. rajzolás fejlődéséhez. Probléma volt, hogy az édesanya túlságosan óvta a gyermeket, ezért kevés volt a mozgástapasztalata, ami alapvető feltétele minden egyéb készségnek.

A foglalkozásokon megtanulta, hogyan érdemes anélkül segíteni a gyermekének, hogy helyette csinálná meg a feladatot, valamint, hogy hol tart a gyermek a fejlődésben.

• Egy kislánynak azért javasolták a csoporton való részvételt, mert figyelmi nehézségei voltak. Nehezen tudta figyelmét fenntartani mesehallgatás közben, vagy az óvodai foglalkozásokon. Nem hallgatta végig a szüleit, nagyon izgága volt. Szülei aggódtak, hogy ilyen „hebrencs” módon hogyan fog szerepelni az iskolában.

A kérdőívből és a foglalkozások során kiderült, hogy a beszédészlelésével volt probléma. Ehhez szorosan kapcsolódik a hallási figyelem és a beszédértés is, így nekik ezekre a területekre kellett nagyobb hangsúlyt fektetni. Ilyen esetben a „figyelj oda!” a legkevésbé hasznos tanács, mert ennek a kislánynak sokkal több időre volt szüksége ahhoz, hogy feldolgozza a hallottakat, mint más gyermeknek. Megfelelő gyakorló programmal ez szépen fejleszthető terület.